„A jó vers élőlény akár az alma…”
Az idei Aranyalma Versünnep, március 25-én, Petőfi Sándor költészetének és emlékének a jegyében került megrendezésre immáron 8. alkalommal, a 86. Apáczai Csere János Cserkészcsapat szervezésében. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma alkalmából a 2022-es és a 2023-as évre szólóan hozta létre a Petőfi 200 című nagy ívű programtervét, amelyet két nappal később, június 3-án a költő szülővárosában Kiskőrösön, hivatalosan is megnyitottak, illetve amely felhíváshoz és program sorozathoz a diaszpórában élő magyarság szervezetei is kapcsolódtak, hiszen itt a Németországban élő magyarok számára, a magyar kultúra ápolása több szálon is kapcsolódik Petőfi Sándor alakjához. A szervezők ezért döntöttek úgy, hogy az ez évi Versünnep szóljon Petőfiről, elsősorban az ő versei hangozzanak el.
A Versmondó délután két felvonásban zajlott. A rendezvényt a Berlini Magyar Kórus előadása nyitotta meg. amelyet a két legkisebb korcsoport szavallata követett. Az ünnep első felében az 1. és a 2. korcsoport, (6-8 és a 9-12 évesek) előadásában hangoztak el szebbnél szebb versek, énekek, melyet a Berlini Fonó táncegyüttes produkciója követett. A szünetben alkalom adódott az ismerkedésre, a párbeszédre és ínycsiklandozó falatok után jól esett a kávé, az almalé. A szünet után kórus kápráztatta el a közönséget egy közös kánon énekléssel, őket a 3. (13-15 évesek) és 4. (16 éven felüliek) korcsoportok versmondói követték. A programot a Fonó Táncegyüttes produkciója zárta egy kis moldvai táncházzal megfűszerezve. 19:00 órától mindemellett vetítésre került sor: a Jankovics Marcell rendezte János Vitéz animációs játékfilmjét tekinthettük meg.
Az ünnepen 30 versmondótól hallhattunk verseket. Az előadók közül volt, aki énekkel tette különlegessé választott versét, volt, aki naplórészletet vagy levelezést olvasott fel. A Versünnep végéhez közeledve akadt még egy-két bátor jelentkező, akinek szintén kedve támadt szavalni a közönség soraiból. A versmondók előadásait egy kiváló zsűri értékelte, akik minden korcsoport szereplése után személyesebb, átfogóbb véleményt, gondolatokat tudtak formálni az versekről és előadásmódjukról, illetve építő jellegű tanácsokkal látták el és bátorították a fiatalokat a verstanulásra.
Bár a korábbi évekkel ellentétben az idei ünnepen kevesebb jelentkező, versmondó vett részt, mégis vitathatatlan, hogy tartalmas és felemelő perceket szereztek nekünk azzal, hogy elszavalták választott versüket. Hogy mivel gazdagodott az, aki a szombat délutánját a magyar kultúrának szentelte? Ezt megválaszolja helyettünk Weöres Sándor:
„ A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek csillogva visszanéz,
mást mondd az éhesnek és a jóllakottnak, és más a fán,
a tálon és a szájban, véső tartalma vagy formája nincs is,
csak él és éltet.”
/Weöres Sándor/
Kecskés Bába Hajnalka
