A magyar cserkészet elsősorban nevelési intézmény.

Célja, hogy a rábízott fiatalokat egészséges testi, szellemi és jellembeli életfelfogásra nevelje, valamint az egyéni tehetség és erő felfedezésére és fejlesztésére serkentse, és felkészítse őket, hogy a társadalom megbecsült és értékes tagjaivá fejlődhessenek.

A cserkészet módszertana az élménypedagógia.

Az élménypedagógia a magyar népi hagyományokra, valamint a szabadban végzett elfoglaltságokra épít: táborozások, erdei, hegyi és vízi túrák, sport…
A magyar cserkészet speciális szakága a regöscserkészet, mely elsősorban a népi hagyományok átadását, közvetlen megélését teszi lehetővé.
A cserkészet nemzetközileg ismert jellegzetessége a társadalmi egyenlőtlenségeket elfedni hivatott egyenruha, nyakkandővel.

A cserkészmunka alapjait a cserkésztörvény 10 pontja határozza meg.

A 10 pont lényege az ISTEN, HAZA, EMBERTÁRS és MAGYARSÁG szolgálata. A vezetők természetesen e törvények szellemében vezetik a rájuk bízott cserkészeket.

„A vezetés elsősorban példa.”

(Teleki Pál)

A vezetők feladatukat önszántukból, fizetés nélkül, társadalmi munkaként végzik. A KMCSSZ önálló szervezet, független minden világi és egyházi szervtől.

A magyar cserkészet rövid története:

1907Angliában megszületik a cserkészmozgalom
(alapítója: Lord Baden Powell, „BiPi”)
1910Első magyar cserkészcsapat
1922Gróf Teleki Pál főcserkész lesz
1933Világtalálkozó („Jamboree”) Gödöllőn
1945A nyugat-európai menekülttáborokban életre kel a külföldi magyar cserkészet és a világszerte megindul
1948Magyarországon – többszöri ellehetetlenítési kísérlet után – a cserkészetet beleolvasztják az úttörőmozgalomba, ezzel gyakorlatilag megszűntetik a rendszerváltásig a magyarországi cserkészetet
1989 Magyarországon és a Kárpát-medencében újra indul a cserkészet
1998
Berlinben hivatalosan megalakul a 86.sz. Apáczai Csere János cserkészcsapat