A magyar kultúra szerte ágazó, de mégis egységet alkot!
Csapaton belül is megemlékeztünk a Magyar Kultúra napjáról. A nap első felében 14-en részt vettünk a Berlinische Galerie-ben megrendezett Magyar Modern kiállításon. A kiállítás keretén belül egy interaktív tárlatvezetésen vettünk részt, amely során sok érdekes és új fogalommal ismerkedtunk meg, illetve soron követhettük a világháború előtti művészet átalakulását. Mi is rajzoltunk, bemutattuk a remekműveket, majd a legvégén közösen hoztunk létre egy konstruktivista műalkotást.
A délutáni cserkész foglalkozáson próbáltuk érzékeltetni, hogy a magyar kultúra milyen szerte ágazó, de mégis egy: egyedülálló a nagy világban.
A tábortűz elején szó volt a Himnuszról, annak pár versszakát fel is olvastuk. A nehéz nyelvtörők és találós kérdések után táncra perdültünk. Először egy Küküllő-menti pontozót láthattunk, ezután pedig együtt moldvai körtáncot járt a csapat.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük, annak ellenére, hogy a kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22.-én fejezte be a Himnuszt, akkori nevén Csekén. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szentelhessünk évezredes hagyományinknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősitésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Minden olyan kultúrát, amely a magyar néphez köthető a magyar kultúra szerves részének tekintünk. (pl: játék, művészetek, zeneművészet, táncművészet, szépirodalom, fotó és filmművészet, szabadművészet, művészeti közösségek, épitészet, tudományok, festészet, és még sorolhatnám.
Ebben az évben azért is különleges a magyar kultúra napja mert hármas évforduló van:
1. Kölcsey Ferenc 1823. január 22.-én fejezte be a Himnuszt, ennek a 200 éves évfordulója van
2. 1823. január 20.-án született Madách Imre: Az ember tragédiája mű irója, neki is 200 éves évfordulója van
3. Petőfi Emlékév van 2023.-ban, mert Petőfi Sándor 1823. január 1.-jén született
Kányádi Sándor: Előhang
Vannak vidékek gyönyörű
tájak, ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen, hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak, ahol a keserű
számban édessé ízesül.
Kecskés Gergő KCSP ösztöndíjas és Kripó
