,,A Nagy Szellem mindenben ott él: a levegőben, amit belélegzünk. A Nagy Szellem az Atyánk, de a Föld az Anyánk. Ő táplál minket, amit vele teszünk, az visszahat ránk.’’ Nagy Vihar (indián törzsfőnök)

Az idei évben május 17.-21.-ig volt megszervezve a csapattábor, amelynek az „Umweltbildungszentrum Drei Eichen” táborhely adott otthont Buckow-ban. A csapattábor mint minden évben idén is egy keretmesére épült: a katakombacserkészet története és az indián kultúra megismerése volt a célunk. Képzeletbeli időbe utazunk, a naptárban 1948-at írunk, amikor a Magyar Cserkészszövetséget feloszlatják. A rendeletet április 20.-án az akkori Belügyminisztérium adta ki és jogalapot teremtett a cserkészcsapatok feloszlatására és működésük hatósági úton való betiltására. Nagyon rövid idő alatt mintegy 146 cserkészcsapatot oszlattak fel, sok cserkészt bevontak az úttörőmozgalomba. A cserkészszövetség vagyonát államosítottak és a cserkészet ettől kezdve hivatalosan nem is működött tovább Magyarországon. Erre épült fel a tábor keretmeséje: az aktív, de titkosan találkozó cserkészekről, akik indiánozással leplezték cserkészi tevékenységüket. Természetesen az ÁVH titkosan figyelte a vezetpket és ahol tudtak, rajta akartak ütni a cserkészeken.

Minden résztvevő az első napon indián nevet kapott és csak igy lehetett egymást szólítani, valamint az őrsi nevek helyett indián törzs neveket használtunk. A szállás a nagyobbak részére tipikben, bölénybőrből készült indián sátrakban volt. A kisebbek viszont tábori szálláshelyen aludtak, de ettől mindent ugyanúgy átéltek és szép élményekkel gazdagodtak, mint mindenki más. Minden nap érdekes program várt ránk, amelyek által mindig egyre több ismeretet kaptunk az indiánok életéről, életérzéséről, életmódjáról, táncaikról, szertartásaikról és kultúrájukról.

Őrsi főzés, mókás tábortüzek, éjjeli őrség, törzsi portya, indián quiz, számháború, sámántánc, faragás, indián amulettek barkácsolása, reggeli napimádás, avatás, kürtőskalács, lángos – minden volt, amit egy csapattáborban el lehet képzelni.

Köszönjük a Vadkan törzsnek és minden segítőnek a konyhai szolgálatot, hogy mindig finom eledelt varázsoltak a tipi tábor asztalára és csajkáinkba. Minden indián törzsfőnököknek és sámánunknak köszönjük, hogy kitartóan vezette törzsét és hozzájárult a katakombacserkészet túléléséhez. A tábor végén úgy döntöttünk, hogy jobb eljönni Magyarországról, és Berlint választottuk új törzshelyül, ahol már nem kell titkolni a cserkészetet. Folytatjuk Berlinben!!!

Uámáná, máná usáná

É á méni, ákkáuéni

Csápátá, csápátá, vuuu!

Berlin, 2023. június 1. Fürgeláb, Csavarosláb, Kripó