Húsvéti locsolás; buzai dalok, muzsika és tánc hirdette a feltámadás örömét Türingiában
Negyven éves jubileumát követően a türingiai lovagi birtok (Tagungshaus Rittergut) idén is kitárta a kapuit a magyar cserkészek előtt a németországi Lützensömmernben. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. Kerület – Európa színeiben közel 150 cserkész és szülő érkezett a Regöstáborba Németországból, Közép-Európából, Magyarországról, Ausztriából, Erdélyből, Kanadából és az USA-ból.
A 41. Tinódi Lantos Sebestyén Kerületi Regöstábor a lakodalmi népszokásokat mutatta be az anyaországtól távol élő magyar cserkészeknek. A párválasztástól a lánykérésen át a lakodalomig hagyományaink ezernyi finom mozzanatát ismerhették meg a gyermekek, a fiatalok; köztük a frankfurti 84. számú Lehel Vezér Cserkészcsapat tagjai az egyhetes tábor során.
A Kolozsvártól észak-keleti irányban 56 kilométerre fekvő mezőségi falu, Buza énekei, táncai, muzsikájának dallamvilága megelevenítették a Kárpát-medence hagyományait, az erős, összetartó falusi közösségekre épülő, értékközpontú magyar világot. A „Kaktusz Virága” névvel illetett zenekarban helyet kapott a hegedű, a brácsa, a nagybőgő, a tekerőlant. Az ének- és tánctanulás mellett a cserkészek a népi hangszerek fortélyait is elsajátíthatták; egy-egy dalt maguk kísértek hegedűn, brácsán vagy bőgőn a közösség programjain.
A Regöstábor szervezői munkacsoportokra osztott kézművesfoglalkozásokkal tették tartalmassá a cserkészek szabad idejét, tavaszi szünetét; megtanulták a fazekasok, a fafaragók, a bőrművesek mesterfogásit, valamint gyöngyfűzéssel saját maguk készítettek ízléses nyakláncot a népviseletükhöz.
A kézműves foglalkozások szervesen idomultak a lakodalmi szokásokat bemutató tábor tematikájához. A cserkészek kezükbe vehették a bokályt, amivel a lány apja – ha ebben kínálta a bort – kifejezhette, hogy szívesen látott vendég a háznál a legény; továbbá a lakodalmakon használt „Jutka korsót”, vagy az arató korsót, amit egykor nászajándékba kapott az ifjú pár; és láthattak szilkét, amiben az ételt vitték hajdanán a szántó-vetőknek. Miközben a cserkészek megismerték a Kárpát-medence fazekas hagyományait, azalatt maguk is készítettek felrakott edényt, körtemuzsikát, marokedényt, macskatálat. A korongozás, a díszítés után helyben épített kemencében égették ki agyagból készített alkotásaikat, így a fazekas mesterség minden munkafázisát megismerték.
Épp ily eleven találkozást jelentett a Kárpát-medence díszítőmotívumaival, a magyar népművészet mintáival a bőrműves foglalkozás és a fafaragás is. A hímzéssel, rátéttel díszített bőrzacskók és -tartók; a türelemmel faragott használati tárgyak (például kalamáris, képkeret, nyakkendő gyűrű, doboz) egytől-egyig a Regöstábor résztvevőinek rendezett kiállítás igényes darabjai lettek.
A Kárpát-medence – színekben és díszítőmotívumokban gazdag – népviseleteit magukra öltő cserkészek ünnepi díszbe öltöztették a templomot a nagyheti szertartások alatt. A „leányokat”, „legényeket” egybegyűjtő esti táncházak során a cserkészek színpompás ruhákban, szívből jövő hangos énekléssel keltették életre a Mezőség évszázados kultúráját, hagyományait, így igazi örömben, élő hagyományok között köszöntött a lányokra a húsvéti locsolás a tábor záró napján, húsvéthétfő reggelén.
/Budaházy Árpád/